-
Csontszcintigráfia
-
Computer Tomográfia (CT)
-
SPECT, SPECT-CT
-
PET, PET-CT, PET-MR
-
Galaktográfia
Csontszcintigráfia (csontizotóp-vizsgálat)
Az egyik leggyakoribb módszer csontáttétek kimutatására. Előrehaladott stádiumú (főleg III és IV), vagy csontmetasztázis gyanúját felvető emlőrákos betegeknél rutin eljárás az egésztest-csontszcintigráfia. A vizsgálat során technécium radioizotóppal (99mTc) jelölt foszfonátvegyületet használnak. Ez a radiofarmakon jól kötődik a csontokhoz – felhalmozódása a csontrendszeren belül kóros folyamatra vagy daganatra utal. További előnye, hogy a lágy részekből gyorsan kiürül.
A vizsgálat kiváló szenzitivitással rendelkezik, viszont nem daganat-specifikus, mert egyéb csontelváltozások (például ízületi gyulladás, csontanyagcsere-betegség, fertőzés) fals pozitív jelet adhatnak.
A csontszcintigráfiás vizsgálat menete
A metastabil technéciumot tartalmazó oldatot befecskendezik a páciens karvénájába. Ezt követően 2-3 órát várni kell, amíg a kontrasztanyag bejut a csontokba. Ez idő alatt a páciens szabadon mozoghat, de legalább egy liter folyadékot meg kell innia. A felvételek elkészítéséhez a beteget a vizsgálóasztalra fektetik, megkérik, hogy ne mozogjon és 15-30 perc alatt átpásztázzák gamma kamerával az egész testét. A beérkező jeleket számítógép segítségével dolgozzák fel és jelenítik meg.
CT (Computer Tomográfia – számítógépes rétegvizsgálat)
A mammográfiához hasonlóan itt is röntgensugarakat használnak a test átvilágításához. Jelentős különbség azonban, hogy a computer tomográf egy körív mentén sok szögből készít méréseket a páciensen áthaladó sugárzás erősségéről. Az elektromos jeleket számítógép alakítja át képekké és jeleníti meg ezeket nagyfelbontású monitoron. A CT vizsgálat során a röntgenforrás és a detektor összehangolt transzlációs mozgásával a teljes test feltérképezhető.
Mikor ajánlott a CT vizsgálat emlőrákos betegeknél?
-
Staging, azaz stádium meghatározására lokálisan előrehaladott vagy áttétes betegség esetén:
nyaki – mellkasi – hasi – kismedencei CT -
Neurológiai tünetek esetén: koponya CT
-
Mellkasfal közeli elváltozások, tüdőáttét gyanúja, tüdőmetasztázis kontroll: mellkas CT
A CT vizsgálat menete
A vizsgálóágyra fektetett beteget betolják a vastag gyűrű alakú készülék kezdő pozíciójába. A 15-20 percig tartó vizsgálat során fokozatosan odébb csúsztatják a vizsgálóágyat, miközben a mérőszerkezet lassan körbe forog a felvételek elkészítése céljából. Intravénásan vagy szájon át adott kontrasztanyaggal a módszer érzékenyebbé tehető, illetve fontos információk nyerhetők a szövetek vérellátásáról is.
SPECT (Single Photon Emission Tomography – egyfotonos emissziós tomográfia)
A konvencionális, planáris csontszcintigráfia továbbfejlesztett változata a SPECT, mely lehetővé teszi a radiofarmakon háromdimenziós eloszlásának vizualizálását. Hibrid gamma kamera segítségével kombinálni lehet a CT vizsgálattal (SPECT-CT). A SPECT-CT lehetővé teszi a detektált csontrendszeri elváltozások funkcionális és anatómiai jellegének integrálását – növelve ezáltal a diagnosztikai pontosságot. Elsősorban inkonkluzív csontizotópos vizsgálatok ellenőrzésére használják.
PET (Positron Emission Tomography – pozitronemissziós tomográfia)
Teljestest képalkotást biztosító modern vizsgálati módszer, melyet a gyakorlatban leginkább Computer Tomográfiával kombinálva használnak (PET-CT). Magyarországon is van több ilyen készülék. A Mágneses Rezonanciával kiegészített vizsgálatra (PET-MR) viszont csak Kaposváron van lehetőség hazánkban.
Elméleti háttér
A tumoros szövetek glükózanyagcseréje (az energiaigénynek megfelelően) többnyire élénkebb az egészséges szövetekhez viszonyítva, és a tumoros sejtek felszínén az úgynevezett GLUT (glükóztranszporter) protein intenzívebben expresszálódik. A vizsgálatok 80–90%-ában (Magyarországon 98–99%-ában) Fluorpozitron-emittáló izotóppal jelölt glükózanalógot, 18F-FDG nyomjelzőt (radiofarmakon, trészer) használnak, amely a sejtek glükózmetabolizmusával arányosan akkumulálódik a sejtekben.
A fokozott nyomjelző-felhalmozódás eredményeképpen információt nyerünk a vizsgált szövetek eltérő anyagcseréjéről, ezáltal az anatómiai kép mellett objektíven mérhetjük az adott terület metabolikus aktivitását, funkcióját is. Az önálló PET-módszer korlátja (napi rutinban alkalmazott gépek 4–6 mm térbeli felbontás), alacsonyabb lokalizációs pontossága a CT-vel történt kombinált alkalmazás során jelentősen javult.
PET-CT felvétellel korreláló tényezők
– a tumor hisztológiája (ductalis carcinoma esetében az érzékenység fokozott),
– hisztológiai grade (alacsonyan differenciált daganatok élénkebben ábrázolódnak),
– tumor alakja (nodularis növekedési jelleg kedvez a kimutatásnak),
– tumor mérete (1 cm felett magasabb a PET szenzitivitása),
– egyéb hisztológiai paraméterek: magas Ki67/MAI, p53, lymphocytás infiltráció,
gyulladásos komponens, …
(Borbély K és mtsai, 2012)
Galaktográfia (Duktográfia, Galakto-Duktográfia)
A vérző, váladékozó tejcsatornák képalkotó vizsgálata. A kétoldali váladékozás hátterében nagy valószínűséggel hormonális folyamatok vagy gyógyszerhatások állnak. Ezzel szemben az egyoldali, egy tejjáratból spontán ürülő véres vagy víztiszta váladék oka malignáns elváltozás lehet. A váladékot exfoliatív citológiai vizsgálatnak vetik alá, hogy információt nyerjenek a folyadékgyülemben levő sejtekről.
A galaktográfiás vizsgálat során az érintett emlőt megtisztítják, az emlőbimbót bekenik érzéstelenítő kenőccsel. A kóros bimbójáratba vezetett kanülön át kontrasztanyaggal töltik fel a tejútrendszert, majd kétirányú nagyított röntgenmammográfiás felvétel készül. A kontrasztanyag a tejjáratok öntvényképét rajzolja ki, melyen belül a papilloma éles szélű telődési kiesés formájában mutatkozik, és néha elzárja vagy tágítja a ductust. DCIS esetén a ductusok mentén egyenetlen árnyékkieséseket látunk, amputált oldalágakat, telődési akadályt mutathatunk ki. Amennyiben a váladékozó emlőben tapintható terime van, vagy a képalkotókkal tumorra gyanús denzitáseltérés vagy mikrokalcifikáció észlelhető, felvetődik annak alapos gyanúja, hogy az emlőváladékozás hátterében tumor lehet. A vizsgálat befejeztével a kanül eltávolításra, a kontrasztanyag kinyomásra kerül, majd nedves kötést tesznek a bimbóra.
(Bidlek M és mtsai, 2015; OKI, 2017, szerk. Forrai G)