A mágneses rezonanciás képalkotás (MR vagy MRI) erős mágneses teret használ biológiai szövetek feltérképezéséhez. Humán gyógyászatban elsősorban a testben levő hidrogén magok protondenzitását, relaxációs idejét és egyéb eloszlási paramétereit figyelik meg vele. Az alkalmazott MR technikán kívül az elkészült kép mintázatát befolyásolják még a testben lejátszódó egyéb folyamatok is (légzés, véráramlás, diffúzió). Az MR vizsgálat különösen alkalmas vérerek és azokat körülvevő lágy részek ábrázolására, valamint abnormális szövetek (tumor) normálistól való megkülönböztetésére.
Az emlők MR vizsgálatához minimum 1.5 Tesla mágneserősségű gépet és speciális, többcsatornás emlőtekercseket használnak. Gerjesztő pulzusok kibocsátásával a hidrogénatomokat gerjesztett állapotba hozzák. Relaxálódás, azaz alapállapotba történő visszakerülés során a H atomok rádiófrekvenciás hullámokat bocsátanak ki, melyeket a tekercsekkel mérni lehet. Számítógépes feldolgozás segítségével a mért adatok képpé alakíthatók és elemezhetők.
A vizsgálat alatt a páciens hason fekszik – ahogy az a fenti képen is látható (Fotó: MVHS). Mivel a normális emlőszövet a daganatokhoz hasonló jelintenzitást mutat, ezért a natív felvételek után intravénás kontrasztanyag (gadolinium) alkalmazásával növelik a szenzitivitást. A vizsgálat alapvető célja a rosszindulatú elváltozások felismerése és jellemző paramétereik meghatározása.
Emlő MR vizsgálatát menopauza előtti nőknél érdemes a menstruációs ciklus 5-15. napja között elvégezni az esetlegesen zavaró hormonhatások elkerülése céljából.
